Biohazard - Reborn in Defiance
Mindig vegyes érzések kavarognak bennem, ha egy viszonylag ismert zenekar feloszlik, majd néhány év múltán újra összeáll (talán elfogyott a pénz?), és természetesen elkészítik a rajongók által várva-várt következ? lemez. Ez különösen igaz egy olyan bandánál, amely a múltban meghatározó helyet foglalt el kedvenceim között, mint például ez a brooklyn-i harcore-kvartett.
Nagyjából hároméves csend után döntöttek úgy a srácok, hogy összeállnak egy világ körüli turnéra, mégpedig fennállásuk huszadik évfordulóját megünnepelni - naná, hogy az eredeti line up-pal! Ebb?l persze az lett, hogy dalokat kezdtek el írni két koncert között, aztán szépen-lassan összeállt a kilencedik anyaguk. Evan Senfield pornóiparban is jártas basszer viszont már nem várta meg a cucc kiadását: a felvétel után szinte egyb?l dobbantott, ami azért jelent valamit…
Baromira semmitmondó intró után berobban a Vengance Is Mine cím? brutálkodás, ami elég klassz és bunkó nóta, hogy a Biohazard legénysége büszke legyen rá, mint visszatér? szerzeményére. Csak az a gáz, hogy nem sok ilyen pattogós, energiától duzzadó, tehát valóban pofás és zúzós tétel akad; kapásból én is csak kett?t tudok mondani: Skullcrusher és a Never Give In, aztán kifújt.
A többi nótát egész egyszer?en meg nem igazán tudom hova tenni, gondolom kísérletezni akartak velük, mert ugye minden magára valamit is adó zenekar szíve-joga, hogy a m?vészi szabadságot szem el?tt tartva ide-oda kilengjen, újdonságokat vigyen bele. De egy Biozharad szint? bandánál azért mégiscsak kapkodja a fejét az ember, ha dallamok tömkelege árad felé (Decay, Reborn, Killing Me), zongorával kezd?dik egy dal (Vows Of Redemption) vagy éppen balladisztikus hangulatba kesereg (You Were Wrong). De negatív példaként a záró szám (Season The Sky) szentimentális ürességét is említhetném, mint kifogásolható tényez?t. És sajnos a lemezen ezek vannak túlsúlyban, úgyhogy nálam egyértelm?en csalódás volt ez a visszatér? anyag, pedig baromira vártam ?ket!
BIOHAZARD diszkográfia:
Biohazard (1990)
Urban Discipline (1992)
State of the World Address (1994)
Mata Leao (1996)
No Holds Barred (live) (1997)
New World Disorder (1999)
Uncivilization (2001)
Kill or Be Killed (2003)
Means to an End (2005)
Reborn in Defiance (2012)
Murphy
